Folytatjuk a sorozatot az Isten képére teremtett emberről. Ma és a következő alkalmakon a bűn következményeiről lesz szó. A bűnnek sok-sok következménye van. Ezek közül most csak kettőről szólok: a halálról és a meztelenségről.

Olv. 1Móz 2,17. + 1Móz 3,6-10.

1.) A bűn legszörnyűbb következménye a halál

Isten azt mondta, hogy amely napon eszik az ember a jó és gonosz tudásának a fájáról, bizony meghal. Úgy lett, meghalt, mert az élettel, Istennel azonnal megszakadt a szellemi kapcsolata. A teste is azonnal halandóvá lett, de rögtön nem halt meg, mivel Isten nem vonta vissza az áldását. Olv. 1Móz 1,28: sokasodjatok. Azonban más szempontból nézve mégis azon a napon halt meg a teste is. Ugyanis Istennél 1 nap annyi, mint ezer esztendő, és sem Ádám, sem Éva, sem egyetlen utóda nem élt 1000 esztendeig. A legtovább Methusélah élt, 969 évig.

Az ember fél, irtózik a haláltól, de hiába, meg kell halnia. A halál miatt van a betegség, vele együtt a testi és lelki szenvedés, a sok árva és özvegy, sok könny és sírás. Sokszor a nélkülözés is. A Zsid 2,14-15-ben arról olvasunk, hogy a haláltól való félelem miatt sokan teljes életükben rabok. Az ember azért is fél a haláltól, mert meg van írva, Zsid 9,27: elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet. Tulajdonképpen az ítélettől fél az ember, mert tudja, hogy bűnös, és sejti, amit az Ige kijelent, hogy van második halál, a tűznek tava.

A halálból, annak a rabságából és a halálfélelemből csak J. Kr. tud megszabadítani.

A bűn és a halál öröklődött, elhatott Ádám minden utódára, minden emberre.

Róm 5,12: miképpen egy ember által jött be a világra a bűn és a bűn által a halál, és… a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek. Az angyalvilágban nincs öröklődés, mert ők nem házasodnak, nem mennek férjhez, nincsenek utódaik. A feltámadás után az emberek is úgy lesznek, mint az angyalok. De az ember itt a földön tovább adja utódainak a bűnt és a halált. Nemcsak a testi halált, hanem a kárhozatot is. Róm 5,18a: Bizonyára azért, miképpen egynek bűnesete által minden emberre [elhatott] a kárhozat. Biztató és felemelő ennek az Igének a folytatása, Róm 5,18b-19: azonképpen egynek igazsága által minden emberre [elhatott] az életnek megigazulása. Mert miképpen egy embernek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek: azonképpen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek. Itt J. Kr.-ról van szó. Ő az egyetlen engedelmes és igaz. Őáltala nekünk is meg lehet igazulni, igazzá lehet lenni Isten előtt, és a halálból életre kelhetünk.

Az ember bűnének és a halálnak kihatása van az egész teremtett világra. Róm 8,22: Mert tudjuk, hogy az egész teremtett világ egyetemben fohászkodik és nyög mind idáig. De erről később majd részletesebben lesz szó.

Most a bűn és a halál következményei közül azzal foglalkozunk, amit az ember a bűneset után legelőször észrevett.

2.) Az ember észrevette, hogy mezítelen

Olv. Alapige 1Móz 3,6-7. észrevevék, hogy mezítelenek.

A bűneset után ezt vette észre az ember legelőször. Felmerül a kérdés: Mit jelent ez? Addig nem volt mezítelen? Vagy nem látták, hogy mezítelenek? – hiszen így olvastuk: megnyilatkozának mindkettőjüknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek. Addig miért nem vették észre?

Úgy látom, hogy azért nem, mert addig Isten dicsősége vette körül őket ruha gyanánt. Zsolt 8,6: Hiszen kevéssel tetted őt kisebbé az Istennél, és dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt! A „megkoronáz” szónak az első jelentése: „körülvesz”. A „tisztesség” szó pedig díszt, ékességet is jelent. Tehát úgy mondhatjuk, hogy amikor Isten az embert megteremtette a maga képére, akkor körülvette dicsőséggel és ékességgel. Ezért nem látszott a mezítelensége. A bűn miatt azonban eltűnt az ember dicsősége és ékessége, és ott állt meztelenül.

A bűneset előtt olyan lehetett az ember, mint az Úr Jézus a megdicsőülés hegyén. Máté 17,2: És elváltozék előttük, és az ő orcája ragyog vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lőn, mint a fényesség. Máskor azért nem ragyogott az Úr, mert meg van írva a Róm 8,3-ban az Isten az ő Fiát elbocsátván bűn testének hasonlatosságában a bűnért. Bár Benne nem volt bűn, de teste a mi bűnös testünkhöz volt hasonló. De a megdicsőülés hegyén ragyogott, és ruhája pedig fehér lőn, mint a fényesség. Ez még nem az a dicsőség, amit az Úr a feltámadása és mennybemenetele után kapott.

Mit jelent a meztelenség? A Jel 3,18 a meztelenséget rútságnak nevezi: végy tőlem … fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága. Vagyis ha az embert már nem veszi körül Isten dicsősége és ékessége, csak a porból való teste látszik, az már önmagában nem kívánatos, rút és csúf. 1Kor 15,42-43: Elvettetik romlandóságban, gyalázatosságban, erőtlenségben; feltámasztatik romolhatatlanságban, dicsőségben és erőben. A test önmagában romlandó, gyalázatos és erőtlen.

Amikor az Úr Jézus magára vette a bűneinket a kereszten, akkor meztelenné lett. A képeken nem így festik meg, de az Írások szerint meztelen volt. A katonák elvették a ruháit. Ján 19,24b: Hogy beteljesedjék az írás, amely ezt mondja: Megosztoztak ruháimon, és a köntösömre sorsot vetettek. És ott a kereszten, a bűneinket meztelenül hordozva, az Ő teste is rút és csúf lett. Ézs 53,2b-3: nem volt neki alakja és ékessége, és néztünk reá, de nem vala ábrázata kívánatos! Utált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! mint aki elől orcánkat elrejtjük, utált volt; és nem gondoltunk vele. Megdöbbentő, hogy mit vállalt értünk az Úr! Nincs szó, amivel ezt meg tudnánk Neki köszönni!

Meztelenség lett a bűn és a halál következménye, és ez a mai napig így van. A bűn lehántja az ember minden dicsőségét és díszét, és rúttá, visszataszítóvá teszi. Gondoljuk arra, milyen szépek és aranyosak a kicsiny gyermekek! Bennük van ugyan a bűn, de még nem látszik, nem uralkodik rajtuk. A kisgyermek ragaszkodik a szüleihez. Jer 2,2: Menj el, és kiálts Jeruzsálem füleibe, mondván: Ezt mondja az Úr: Emlékezem reád gyermekkorod ragaszkodására. [Megjegyzem, hogy az Úr Jézus végig ragaszkodott az Atyához. Milyen fájó volt Neki, hogy a bűneink miatt az Atya elhagyta! Mert a bűn utálatos Isten előtt!] Visszatérve a gyermeki lelkülethez: Emlékszem gyermekeim ragaszkodására. Pl. Karcsi átfogta a feleségem és az én lábamat, mert csak addig ért fel, és nem akart elengedni. Lefeküdt az ajtóban, és nem akart kiengedni, hogy maradjak vele otthon.

A kisgyerekek nem szégyellik a meztelenségüket sem. Ahogy felnőnek, és meglátszik a bűn rajtuk, a meztelenségüket is takargatják, mert már szégyellik.

Egyesek életében azonban úgy elhatalmasodik a bűn, úgy megszokják, hogy már nem szégyellik, sőt kérkednek vele. Ézs 3,10b: bűneikkel Sodoma módjára kérkednek, nemhogy eltitkolnák; jaj lelküknek! mert maguk szereztek maguknak gonoszt (=bajt). Ez a bűnnel való kérkedés ma megmutatkozik a meztelenkedésben is. Egyesek kihívóan öltözködnek, szinte meztelenek, és ezzel másokban is bűnt gerjesztenek. Ez a meztelenkedés azt bizonyítja, hogy Sodomához hasonlóan élnek, és a végük is Sodomához lesz hasonló, ha meg nem térnek az Úr Jézushoz.

Ádám és Éva szégyellte a meztelenségét. 1Móz 3,7b fügefalevelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának maguknak. A képeken úgy szokták ábrázolni, hogy egyetlen fügefalevéllel takarták el a meztelenségüket. De nem ezt olvastuk, hanem azt, hogy fügefalevelekből körülkötőket csinálának maguknak. Tehát mintegy széles övvel, vagy köténnyel vették körül magukat. De ez nem volt elég. Olv. Alapige 1Móz 3,9-10. Isten előtt még mindig mezítelennek érezték magukat. A mezítelenséget Isten előtt fügefalevelekkel nem lehet eltakarni. Egymás elől sok mindent eltakarhatunk, de meg van írva: Zsid 4,13: nincsen oly teremtmény, amely nyilvánvaló nem volna Előtte, sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek annak szemei előtt, akiről mi beszélünk. (= Isten előtt.)

Isten aztán maga készített az embernek ruhát. 1Móz 3,21: És csinála az Úr Isten Ádámnak és az ő feleségének bőr ruhákat, és felöltözteté őket. A fügefalevél-kötény nem öltözet fel, de a bőrruha igen. Abban már nem kell Isten előtt szégyenkezni.

Mit jelent a bőrruha? Isten maga áldozott fel egy állatot, megfosztotta az életétől és a ruhájától, hogy az embert felöltöztesse. Úgy látom, hogy amikor Isten ezt tette, a Fia áldozatára gondolt, J. Kr. egyetlen és tökéletes áldozatára. A Fia kiontott vérére, ami majd eltörli a bűnt. Zsid 9,22b: vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat. És ha már nincs bűn, akkor az ember nem mezítelen.

Az Úr Jézus ruháin a kereszt alatt megosztoztak. Most már mi nem az anyagi, fizikai ruháin osztozunk, hanem Isten kegyelméből maga az Úr lehet a szellemi ruhánk Isten előtt. Gal 3,27: Mert akik Krisztusba merültetek bele, Krisztust öltöztétek fel. Róm 13,13-14: Mint nappal, ékesen járjunk, nem dobzódásokban és részegségekben, nem bujálkodásokban és feslettségekben, nem versengésben és irigységben: Hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a testet ne tápláljátok a kívánságokra. Azonban megszívlelendő az ezzel kapcsolatos figyelmeztetés:

Jel 16,15: Íme eljövök, mint a tolvaj. Boldog, aki vigyáz és őrzi az ő ruháit, hogy mezítelenen ne járjon, és meg ne lássák az ő rútságát.

Isten a bőrruhával még nem adta vissza az embernek a dicsőség és tisztesség fényes ruháját! Majd eljön az idő, amikor Isten gyermekei ezt is megkapják, de most Ézs 61,10a szerint: Örvendezvén örvendezek az Úrban, örüljön lelkem az én Istenemben; mert az üdvnek ruháival öltöztetett fel engem, az igazság palástjával vett engemet körül.

Vasárnaponként a kenyér megtörésekor, de máskor is erre emlékezünk hálaadással, hogy Isten már nem bűnösöknek, nem meztelennek lát minket, hanem igazaknak, az üdvösség ruhájába öltözötteknek J. Kr. áldozatán át, az Ő érdeméért.

Befejezés

A bűn következményeiről volt szó: a halálról és az ember mezítelenségéről. Az Úr Jézus a mi bűnös testünkhöz hasonló testben jött el, hogy megmentsen minket, és ebben a testben vitte fel bűneinket a fára. Ott meghalt, mert a bűn zsoldja, halál. Így mentett meg minket a halálból. A kereszten a bűneink miatt mezítelen volt, hogy minket az üdvnek ruháival és az igazság palástjával vegyen körül, és majd a dicsőségbe vigyen. Szívünkbe markol ez a nagy szeretet és áldozat. Legyen érte áldott az Úr mindörökké! Ámen.